Az őrtoronytól nem messze, a várfalhoz épülve találjuk a rondellát, magyar nevén a kerek bástyát, ami a latin rotundus szóból ered. Ezek a fajta bástyák mindig a várfal oldalából kiugróak voltak, és a tűzfegyverek elterjedésével egyre fontosabb szerepet játszottak a középkor harcművészetében. Mohács után haditechnikai újítások sora követte egymást, és a legtöbb várban, kastélyban komoly építkezések folytak. Várpalotán is így történt, több egymás követő szakaszban nagyméretű külső védműveket alakítottak ki, megemelték a védők létszámát, ágyukat, egyéb tűzfegyvereket hozattak. Mindezek ellenére a palotai vár soha nem emelkedett a legkorszerűbb, legjobban felszerelt végvárak közé, itt például soha nem építettek szabályos rendszerű, sokszögletű bástyákat a vár köré. Ennek elsősorban a pénzhiány volt az oka, de ennek tükrében még inkább csodálatra méltó az a hősies helytállás, amit Thury György kapitány és maroknyi embere véghezvitt. A magyar történelem legszebb lapjaira, aranybetűkkel írt sorokkal kell megemlékeznünk a „Dunántúl oroszlánjáról”, aki 1566-ban ötszáz társával visszaverte a tizenhatszoros túlerőben lévő ellenség rohamait.
