Nem a legvidámabb helyen áll most a látogató, de bizony ez is hozzátartozott a középkori emberek mindennapjaihoz. A foglyokat vallomásra próbálták rávenni, és itt nem igaz az a mondás, hogy nem válogattak az eszközökben. Igenis válogattak, méghozzá a legkülönfélébb kínzóeszközök közül tehették ezt. Elképesztő volt az akkori emberek fantáziája, itt csak néhány kínzó alkalmatosságot van módunk bemutatni, de ezek is véres bepillantást engednek e zord kor szülötteinek véres módszereibe. A kaloda, a pellengér és a deresre húzás az egyszerűbb büntetések eszközei voltak, míg a rafináltabb szerszámok segítségével szinte minden embert rá lehetett venni a vallomásra. Külön szabályrendszer határozta meg, hogy milyen bűnöknél milyen módszerek alkalmazhatók, ez persze országonként, esetleg tájegységenként változhatott. Át is vették egyes helyek szokásait, például Flandriából jött az a módszer, hogy a kalodába vagy pellengérre állított vagy ültetett elítélt szájába furulyát, flótát tettek és arra kényszerítették, hogy fújja azt. E kényszeredett zenészek láttán terjedt el felénk is az a mondás, hogy amikor olyan embert látunk, akit különösen kegyetlenül sújtanak az égiek, hogy az egy szerencsétlen flótás. Ezeknél a büntetéseknél a fizikai fájdalom okozásán kívül a lelki megaláztatás is célja volt a bíráknak. Kegyetlenebb eszközöket is használtak persze, ilyen volt a nyújtópad vagy a Júdás szék, amik maradandó sérüléseket okoztak a vallatott személyeknek, már ha túlélték egyáltalán a barbár eljárásokat. Itt is igen változatos volt a felhasznált eszközök tárháza, a spanyol inkvizíció módszereit pedig előszeretettel használták fel a hóhérok. Amennyiben halálra ítéltek valakit, ott is széles volt a skála az eljárások között. Egyszerűbb bűnökért akasztás, vízbe fojtás járt, közrendű elítélteknél lefejezés hóhérbárddal, nemeseknél pallossal, míg minősített kivégzéseknél máglyahalál, kerékbe törés vagy karóba húzás. Ezeknél az eljárásoknál az elrettentés is szerepet játszott, hiszen egy kerékbe törés órákig is eltartott, és a szerencsétlen elítélt jajkiáltásai hosszasan csengtek a szépszámú hallgatóság füleibe. A karóba húzás talán minden idők legbrutálisabb kivégzési módja, hiszen volt rá példa, hogy az elítélt két-három napig szenvedett embertelen kínok között. A hajdúk, a korszak vad vitézei, akikre egy időben valósággal vadásztak, fekete humorral hegyes koporsónak hívták e rettegett eszközt. Vlad Tepes, a havasalföldi vajda különösen kedvelte ezt a kivégzési módot. Egy csata után hatszáz török katonát húzatott karóba, majd reggelire invitálta az éppen akkor érkező német követet. A vendég iszonyodva nézte a szerencsétleneket, majd a mérhetetlen bűzre panaszkodva elutasította az ételt. A véres kezű zsarnok, akit később Drakula néven ismerhettünk meg, intett a szolgáinak, és a finom lelkű német követ hamarosan már egy karón lovagolt…