Ahhoz, hogy hiteles képet nyerhessünk a törökökről, akik mintegy százötven éven át voltak jelen hazánk egy részében, nem árt, ha kissé megismerkedünk az ő kultúrájukkal is. A vérzivataros időkben a mai Várpalota többször is gazdát cserélt, és néhányszor bizony a legendás vár falaira is kitűzték a próféta zászlaját. A félhold árnyékában élve átvettünk szokásokat, szavakat, ételeket a hódítóktól, amik a mai napig részét jelentik kultúránknak, és természetesen mi is hatással voltunk rájuk. Itt, a török szobában láthatunk egy klasszikus török íjász célt, a putát, eredeti nagyságban, és úgy, ahogyan ők is használták a versenyeiken. Ezen kívül elterjedt volt még a töklövészet is, ahol egy póznán lévő tököt kellett meglőni lóháton, vágta közben, amikor éppen alá ért az íjász. A terem oldalán párnákat és ülőkéket láthatunk vízipipával, az úgynevezett nagrilével vagy sisával, ami rendkívül elterjedt volt a törökök között. Mivel vallásuk tiltotta az alkohol fogyasztását, társaságba viszont szerettek járni, ennek a szenvedélyüknek hódoltak nagy buzgalommal. Pöfékelve vitatták meg a világ dolgait, órákig elbeszélgetve, és bizony nem ritkán hevesen vitatkozva. A falakon egy híres török festő, Oszman Hamdi bey műveinek reprodukcióit láthatjuk, aki a XIX. század végén, a XX. század elején alkotott. Franciaországban tanult jogot, de nagyobb érdeklődést tanúsított a művészetek iránt. Nagy hatással voltak rá a Montmarte festői, és hazatérve ő volt az, aki francia stílusban, de törökként festette meg a mindennapok eseményeit. Életképei nagy népszerűségnek örvendtek, mivel ezeken megelevenedtek a török emberek hétköznapjai, ráadásul hitelesen. A nyugati embereket mindig is érdekelte a mesés Kelet kultúrája, és sokszor bizony szabadjára engedték fantáziájukat. A tipikus orientalista festő félig meztelen háremhölgyet festene, aki a vad szultán szexrabszolgája. Oszman Hamdi bey festményén a lány egy fiatal és szerény muszlim nő, aki a Koránból olvas fel. Ahogy írták művészetéről, festményei olyanok, mint a lassú és tompa élet jelenetei. Leghíresebb festménye, a teknőcidomár kultikus művé vált, itt a művész a teknősökkel a maradi török hagyományokat érzékeltette. A „tulipán korszak” lassú, körülményes ritmusa a képen is jól érzékelhető. Emellett Oszmán Hamdi bey jelentős régész is volt, az isztambuli Régészeti Múzeumban manapság is láthatunk általa talált tárgyakat. A Szépművészeti Akadémia létrehozásánál is közreműködött, és ő volt az első igazgatója is. A teremben látható két alak is, az egyik egy topcsi. A szó törökül tüzért jelent, és az oszmán sereg egyik legfontosabb fegyvernemét alkották ezek a katonák. A másik alak egy mehter zenekar vezetője. Ezek a katonazenekarok adták a zenét a felvonuláskor, ünnepségeken vagy akár csatatereken is. Jellegzetességük, hogy minden hangszerből azonos számban kellett rendelkezniük, így például egy háromemeletes mehter zenekarban három töröksíp, három trombita, három kisdob, három kétfenekű dob és három cintányér szolgáltatta a zenét. Minél magasabb rangban állt egy török főúr, annál nagyobb zenekara volt, de csak a szultánnak lehetett tizenkét emeletes mehter zenekara. A falakon látható szőttesek, az ülőkék, teáscsészék és vízipipák Várpalota egyik testvérvárosának, a török Gazipasának az ajándéka. Segítségükkel próbáltuk megteremteni az oszmán kor hangulatát és felidézni Gül baba és Seherezádé varázslatos világát.