A várpalotai zsidó hitközség megalakulása az 1750-es évekre tehető. A település zsidó temetőjében a legkorábbi sírkövet 1740-ben Juda ben Eliezer tanítónak állították. A Veszprém járási községben 1785-ben 228 zsidó lakott. A környező falvakból történt beköltözések és a természetes népességnövekedés következtében Várpalotán 1880-ban 599 (11,2 százalék) izraelita felekezetű személy élt. Az ezt követő időszakban a várpalotai zsidóság lélekszáma fokozatosan csökkent. Különösen az 1880–1910 közötti időszakra jellemző ez a demográfiai jelenség (1910-ben 394 fő, 7,2 százalék).

A hitközség régi zsinagógáját a 18. század közepén építették. Abban az időben nyílt meg a zsidó népiskola is, amelynek 1786-ban önálló épülete volt. 1782-ben Löw Izraelt választották meg rabbinak, aki – a prágai Chevra alapszabályokat használva fel mintának – a várpalotai hitközség Chevra Kadisájának alapító okiratát is elkészítette.

1839-ben épült fel a hitközség új, klasszicista stílusú zsinagógája Stokovics Sebestyén tervei alapján. Felszentelésére 1840. szeptember 11-én került sor. A felavató beszédet Schwab Löw budai rabbi tartotta, az ünnepségen részt vettek a Zichy grófok, a keresztény egyházak papjai, a városi és a vármegyei hatóságok képviselői és a város keresztény polgárai is.

1848-ban a zsidók letelepedési engedélyének kiadási joga a földesúrtól a városi tanácsra szállt. A városi hatóság 1862-ben ezt a jogot a hitközségi elöljáróságnak adta át véleményezésre. Várpalota főrabbija 1849-ben a neves Singer rabbicsaládból származó Singer Ábrahám lett. A tudós rabbi talmud-tórát és jesivát alapított, és jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. A várpalotai hitközség 1869-ben status quo ante maradt, később azonban az ortodox irányzathoz csatlakozott. Az 1885. évi anyakönyvi kerületi beosztás szerint a Veszprémi járásból Berhida, Kiskovácsi (1925-ben egyesítették Berhidával), Ősi, Öskü, Peremarton (1938-ban Berhidához csatolták) és a Zirci járás falvai taroztak a 187. számú várpalotai anyakönyvi kerülethez.

Az 1941. évi népszámlálási adatok szerint Várpalotán 211 (2,4 százalék) zsidónak minősített és 23 (0,3 százalék) más vallásra áttért, de a faji törvények értelmében zsidónak számító személy lakott.

Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én, Várpalotán bezárták a zsidó üzleteket, és a zsidóságot a zsinagógába terelték. A szükségletek elvégzésére egy üres és egy vízzel töltött vödröt helyeztek el a zsinagógában, megalázva az embereket, meggyalázva a helyet. Élelmet nem adtak. A nőket és a gyerekeket a német katonák egy nap után kiengedték, a férfiakat két nap után engedték szabadon.

Veszprém vármegye területén a gettók kijelölésére 1944. május 23–31-e között került sor. Várpalotán a zsinagóga környékét jelölték ki a zsidók számára elkülönített területnek, amelyet a külvilágtól deszkapalánkkal zártak el. Várpalota utolsó főrabbiját, Singer Leót és feleségét, továbbá Adler Sámuelt, a hitközség kántorát – aki egyben a metszői feladatokat is ellátta –, illetve ennek fiát és leányát a többi zsidóval együtt deportálták.

A várpalotai gettóban mintegy 260 zsidót zártak össze. A városi zsidókon kívül a gettóba szállították még Balatonalmádi, Berhida, Ősi és Vilonya zsidóságát is. A várpalotai gettó kiürítését a székesfehérvári II. csendőrkerület egyik szakasza és a palotai csendőrség végezte. A gettó lakóinak a 103/11. munkaszolgálatos zászlóalj segített összecsomagolni, majd a csendőrök durva bántalmazások közepette a Kossuth utcán át a vasúthoz terelték őket. 1944. június 19-én a várpalotai zsidókat a sárvári gyűjtőtáborba szállították. Sárváron a műselyemgyár területén kialakított gyűjtőtáborban vallatásokkal, kínzásokkal próbálták a halálra szánt emberektől a megmaradt értékeket elvenni. A várpalotaiakat június végén átvitték a láger középső részén lévő, szögesdrótokkal elkerített, elkülönített helyre, ahol újabb motozások, értékek utáni kutatások folytak. A várpalotai zsidóságot 1944. július 4-én marhavagonokba zárva, Kassán keresztül szállították Auschwitzba.

A Várpalotára visszatért zsidók lélekszáma az 1945. október 4-én kelt jelentés szerint 18 fő volt: 10 munkaszolgálatos és 4 politikai okokból internált fogoly volt köztük, 4 személy pedig a haláltáborokból tért haza szülővárosába. Más források szerint a holokausztnak 21 várpalotai túlélője volt, akik a háború után a hitközséget nem alakították újjá, az felszámolódott. Várpalotán 1949-ben 20 zsidó élt.

A zsinagógában a második világháborúban egy bombatámadás súlyos károkat okozott. A tetőszerkezet leégett, a boltozatok részben beszakadtak, de a felmenő falak architektúrája a károk ellenére hitelesen rekonstruálható maradt.

1950-ben a zsinagóga még romokban állt, felmerült lebontásának gondolata is, a falak azonban oly szilárdnak bizonyultak, hogy a város vezetősége a bontás helyett a helyreállítás mellett döntött. Sajnos a timpanon alatt található héber szöveg helyreállítására nem került sor, és magyar nyelven sem emlékeznek meg róla. A II. világháború után készült fényképeken még látható a felirat, és a 20 század elején készült egyik képeslapon is feltűnik, bár nem olvasható.) A felirat a következő volt: „Akkor hallgass szolgádnak és Izrael népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak e házban.”

A zsidótemetőben 1997. június 29-én mártírmegemlékezést tartottak, és a zsinagóga falán emléktáblát helyeztek el. A Várpalotáról elhurcolt és megölt zsidók emlékére 1999. június 29-én a temetőben emlékművet állítottak, a megmaradt imakönyveket és imaszíjakat megáldották, és egy deszkaládában elásták. Ugyanakkor újabb emléktáblát helyeztek az egykori zsinagóga falára, amely a várpalotai zsidók deportálását, a mártírhalált halt Singer Leó és a Várpalotán született Bernstein Béla főrabbi emlékét örökíti meg.

A várpalotai klasszicista stílusban épült zsinagógát sokáig a szomszédos vájáriskola használta, majd az épületet a város felújíttatta, amely 1986-tól kulturális funkciót kapott, s azóta Nagy Gyula Galéria néven, majd Várpalotai Képtár néven kulturális intézményként működik. Falai között számtalan kiállítás, színházi előadás, hangverseny került megrendezésre.

Az épület a korai zsinagógák, közé tartozik, melyeknek építészetére sokkal inkább jellemző a helyi stílustendenciák továbbvitele, mint a XIX. század második felében épülőkre, melyek már egy sajátos, egész közép-kelet Európára jellemző, keleties, romantikus elemekre épülő historizmus jegyében keletkeztek.

Az épület az óbudai zsinagógával szerkezetében, alaprajzi és architekturális megoldásaiban nagyon szoros rokonságot mutat, elválasztja azonban a két épületet az, hogy míg az óbudai zsinagógában a stílusnak egy klasszikusabb és plasztikusabb formálása nyilatkozik meg, addig Várpalotán a romantika kubusos tendenciájára jellemző síkszerűbb falkezelést, leegyszerűsített formai elemeket figyelhetünk meg, mely a késői klasszicista építészetre – és különösen templomépítészetre – Magyarországon általánosan is jellemző.

Az egykori zsinagóga 1839-ben épült, műemlék, 1986-2021-ig az önkormányzat által alapított galériaként működött, majd 2023- ban megújult épület képtár funkciót kapott.

Cím: Várpalota, Szent István u. 3.
További információ, bejelentkezés: 88/472-305
E-mail: [email protected]

https://www.facebook.com/thuryvar/