A XVI-XVII.-században minden magára valamit is adó várban szolgáltak darabontok, azaz puskás vagy alabárdos gyalogos katonák.
A darabont szó eredetét sokféleképen magyarázzák, a legelterjedtebb változat szerint az eredetileg a Luxemburgi Zsigmond királyunkkal hazánkba érkező, Brabant németalföldi tartományból származó zsoldosokat hívták így, esetleg a cseh-német Trabant, „kísérő” szóból ered a név.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadseregének jelentős részét a szabadparasztok közül toborzott kék darabontok alkották, akik nevüket a ruházatuk színéről kapták. Erdélyben voltak rajtuk kívül vörös és a fekete darabontok is, Brassó városában pedig fehér ruházatot viseltek, a karon és a nyakon vörös szegéllyel. Tulajdonképpen őket lehet a modern kori, egységes ruházattal ellátott katonaság elődjének tekinteni, mert addig jobbára olyan ruházatot viseltek a vitézek, amilyet tudtak szerezni.
A darabontokat általában a város fizette, ruházatukat és fegyverzetüket a polgárok biztosították, cserében egyéb feladatokat is elláttak: az őrködésen kívül ők feleltek a rendre, tűzoltáskor segédkeztek, börtönőrként is használták őket, de tudunk olyan esetről is, amikor zsindelyt hordtak a tetőre egy baleset után. Habár fizetésük nem volt magas, mégis volt rá mindig jelentkező, mert biztos állás volt.
A városi darabontok harcértéke nem volt magas, ellentétben Bethlen fejedelem kék darabontjaival, akik közül az udvari testőrsége is kikerült.
Itt most egy korabeli őrszobát szeretnénk bemutatni, ahol a darabontok kipihenhették magukat két szolgálat között. A berendezésre a puritán egyszerűség volt jellemző: szalmával tömött ágyak, asztalok tányérokkal és evőeszközökkel, ládikákkal a mindennapi életben használt tárgyakkal, javításra vagy felújításra váró fegyverekkel.
Az általában paraszti származású darabontok szabadidejükben faragással, kártyázással vagy különböző játékokkal töltötték el az időt, ha éppen nem aludtak.
Nagyobb létszámnál külön kapitányuk volt, kisebb helyeken egy tizedes parancsnokolt. Várpalotán a feljegyzések szerint a XVII. században 15-20 darabont szolgált a város költségén.
