Irsa,1909. február 9. - Budapest,1986.április 16.

1930-36 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Sidló Ferenc. 

1936-38 között tanársegéd Sidló mellett. 1932-ben Nemes Marcell-díjban részesül, 1937-ben a Céhbeliek aranyérmét, majd 1938-ban Wolfner Gyula díjat, a Magyar Képzőművészeti Főiskola kitüntető érmét és Budapest Székesfőváros nagydíját kapja meg.

1938-45 között megszakításokkal Rómában dolgozott, 1938-39 és 1941-42 között római ösztöndíjas (Hunyadi-Aldobrandini díj). 1940-ben a Szinyei Társaság díjában részesül. 1942-ben részt vesz a Velencei Biennálén. 1945-47 között hadifogoly volt az ausztriai Mollnban. 1947-53-ban műszaki rajzoló-szerkesztőként dolgozott az Építéstudományi Intézetnél, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Intézetnél. 1953-74 között a Képzőművészeti Gimnázium tanára, az ELTE vendégelőadója volt Vayer Lajos mellett. 1965-80 között a Magyar Néphadsereg Képzőművészeti Alkotókörének vezetője volt. 1967-ben Eötvös József-emlékéremmel tüntették ki.

A Matzon-életművet hallatlan tudatos alkotói törekvés, következetes szobrászati építkezés vezérelte. Ez az alkotói ív végigkövethető a korai, természetelvű alakformálásoktól és portréktól indulva a kubisztikus formarendbe foglalt egy- és kétalakos plasztikákig, majd a konstruktív, elvont kompozíciókig. Művészetében a gipszek, terrakották, fa-munkák, porcelánok, rézlemezek és bronzok mellett a kőnek volt prioritása. 

Munkássága a hagyományos kisplasztika-műformában bontakozott ki: életművében visszatérő műtípus a női akt, a torzó, az önálló emberalak, vagy a párosan álló, ülő, támaszkodó, fekvő figura és a portré.

Köztéri alkotásai Budapesten. Kaposváron és Szegeden láthatók, művei székesfehérvári, pécsi, győri, budapesti múzeumokban ill. közgyűjteményben is megtekinthetők. Életművét 1986-ban Várpalotának adományozta, melyből egy válogatás a Thury-várban látható.

Matzon Frigyes a XX. századi magyar szobrászat történetében fontos szerepet vállalt, megújító szellemű alkotóinak sorában kiemelt jelentőségű életművet teremtett.

Alkotásai olyan építőkövek, amelyek szervesen illeszkednek a modern magyar művészet gyökértelennek tűnő, a nemzetközi törekvésekre csak nagy-nagy megkésettséggel reagáló, alapjaiban szétzilált progresszív szobrászati eszményéhez és folyamatához.